Haris Tabaković: Szeretnénk ott folytatni, ahol abbahagytuk

Haris Tabaković lőtte a kényszerszünet előtti utolsó gólt a DVTK színeiben a Fehérvár elleni találkozón, amivel tovább őrzi idegenbeli veretlenségét a csapat.

- Hat hét után csodálatos érzés volt szerdán újra pályára lépni, kicsit olyan érzés, mint amikor a téli vagy a nyári szünet újra labdába rúghat az ember - mondta Haris Tabaković. - Az edzés minden percét élveztem, a passzokat, a lövéseket, mindent. Nem is tudtam számolni, olyan sok gólt szereztem a támadásbefejezés gyakorlásakor, minden nagyszerűen ment.
A családom Svájcban él, egyedül tartózkodom a miskolci otthonomban, ráadásul azt sem tudtam, mikor jöhetek ismét edzésre. Ez a bizonytalanságot viseltem a legrosszabbul, de most már legalább történt valami előrelépés, kiscsoportokban, de gyepen edzünk. Az elmúlt hetekben természetesen elvégeztem a rám szabott edzéstervet, rengeteg filmet néztem meg, könyveket olvastam és sokat aludtam. És még magyarul is elkezdtem tanulni, mert szeretnék olyan szintre eljutni, hogy beszélni tudjak, de nehéz, igen nehéz.
Végre labdával edzhetek, alig vártam ezt a pillanatot, mert az elmúlt hetekben csak a garázsban és a teraszon tudtam labdázni egy kicsit, de az egyáltalán nem ugyanaz. Maradt még időnk a felkészülni a folytatásra, minimum 20 nap az MLSZ döntése értelmében.
Bízom benne, hogy hamarosan folytatódik a bajnokság, mert úgy érzem, nem csak én, hanem az egész csapat jó formában játszott. Ezért is sajnáltam a leállást, de amikor a körülmények lehetővé teszik, szeretnénk ott folytatni, ahol abbahagytuk.

Makrai Gábor: Teljes értékű munkát végzek

Makrai Gábor számára dupla örömöt jelentett az edzések újraindulása, mert sérülése után először edzhet társaival.

- Bevallom őszintén, kicsit szokatlan volt, de jó érzés töltött el az elején, hogy ismét a DVTK Stadionban lehetek, végre a társakkal dolgozhatok - osztotta meg örömét Makrai Gábor. - Sok új ember érkezett az elmúlt időszakban, akikkel az öltözőben, konditeremben rendszeresen találkoztam, a pályán viszont most először. Hosszú időn keresztül nem készültem a csapattal, ám most úgy kapcsolódtam be, hogy teljes értékű munkát végzek. Gyorsan felvettem a ritmust, innentől határ a csillagos ég!
A kiscsoportos edzéseknek talán én vagyok az egyik nyertese, mert újabb lépcsőfokot lépve úgy kapcsolódok be a közös munkába, hogy nincs fizikai kontaktus. Nagyon jó rávezetés, nem kell egyből fejest ugrani a kemény védők közé.

Tóth Borisz: Újra találkozhattam a társakkal

Az U18-as válogatott Tóth Boriszt a DVTK szakmai stábja mellett a Diósgyőri Gimnázium tanári kara is ellátja feladattal.

- Nagyon vártam az edzéseket, hogy újra találkozzak a társakkal. Igaz, több csoportban dolgozunk, ezért van olyan, akit még nem láttam, de így is örülök a munka kezdetének.
Az elmúlt hat hétben csak néhány alkalommal rugdostam a labdát a szoba falának, jó érzés volt ismét jó nagyot rúgni bele. Az erőnlétem rendben van, tisztességgel elvégeztem minden futó- és erősítő feladatot, a labdaérintéseken viszont mindenkinél lehet érezni az elmúlt hetek kihagyását.
A tanárok is elláttak feladatokkal, akik legalább olyan nehéz helyzetbe kerültek a digitális oktatással, mint mi. Diákként élvezem a távoktatást, akkor tanulok, amikor akarok, úgy osztom be az időmet, ahogy nekem a legjobb. A jegyeim is javultak az elmúlt időszakban, több "órán" veszek részt, mint amikor az edzések, mérkőzések miatt sokat kellett mulasztottam. Felőlem akár maradhatna végleg is a digitális oktatás.