Vladislav Klimovich: Egyre inkább valódi csapattá kovácsolódunk

- A DVTK Medicalből érkeztél a beszélgetésre, csak nincs valami baj?
- Dehogy, éppen azért járok oda, hogy ne is legyen! A fárasztó mérkőzések és edzések után igyekszem segíteni az izmaimnak a regenerálódásban. Van, aki a nyújtásban hisz, én inkább a gépeket veszem igénybe. A korábbi klubjaimnál is találkoztam hasonlóval, de ilyen géppark sehol sem állt rendelkezésre, számomra ez maga a csúcs. Ráadásul itt van a stadion szomszédságában, és tényleg minden adott egy kemény nap lezárására. Még csak 27 éves vagyok, de az idő előrehaladtával egyre jobban oda kell figyelni a testemre, mert ami tökéletesen elég volt tíz éve, az most már kevés. Érzem, hogy több időt kell fordítani a regenerációra és a pihenésre. Rendkívül fontos mérkőzések várnak ránk, mindent megteszek annak érdekében, hogy tökéletes állapotban várjam a következő erőpróbát.

- A Mezőkövesd elleni meccset megelőzően kemény hetet zárt a DVTK, hiszen két bajnokit és egy kupameccset játszott idegenben, ráadásul nem indult jól a sorozat. Mi volt a gond Székesfehérvárott?
- Nem akarom elbagatellizálni a választ azzal, hogy ők berúgták a helyzeteiket, mi pedig nem, de azt senki nem mondhatja, hogy az egyik csapat jól játszott, a másik pedig rosszul. Meggyőződésem, hogy minden másként alakul, ha értékesítjük az egyik helyzetünket, ám nem sikerült feltörni a stabil védekezésüket. És az első félidő végén öt perc alatt kaptunk két gólt... A szünet után pedig a 2-0-s előny birtokában még inkább játszhatták a saját, kontrákra épülő játékukat, aminek négy gól lett a vége.

- Majd szerdán újabb mérkőzés várt a csapatra, ezúttal a MOL Magyar Kupában.
- Egy másodosztályú ellenfelet kaptunk, de nem emlékszem olyan mérkőzésre a saját pályafutásomból, amikor könnyűnek bizonyult volna egy egy osztállyal lejjebb játszó csapat. Ilyenkor mindenki felszívja magát, és meg akarja mutatni, hogy egy szinttel feljebb is megállná a helyét. És itt a legfrissebb példa, ugyanaznap, amikor továbbjutottunk Siófokon, a Bayern München a 3. Ligában szereplő Saarbrücken ellen búcsúzott a német kupától. Szóval a legfontosabb, hogy nyertünk, és ott vagyunk a legjobb 16 csapat között, jöhet a Zalaegerszeg.

Siófokon Vladislav Klimovich szerzett vezetést a DVTK-nak (Fotó: Szabó Krisztián)

- Azért ne szaladjunk el ilyen gyorsan az első diósgyőri gól mellett, amit te fejeltél!
- Boldog vagyok, hogy megszereztem az első gólomat is tétmérkőzésen a DVTK mezében, bízom benne, hogy a következőre nem kell ilyen sokat várni! Egy egy mérkőzésből álló párharcban, amikor nem lehet hibázni, különösen fontos, melyik csapat szerzi az első gólt, különösen akkor, ha az ellenfél tíz mezőnyjátékossal védekezik. Ilyenkor a hátrányban lévő csapat általában kintebb merészkedik, és több tér nyílik előttünk, mondjuk pont a Siófok az eredménytől függetlenül elég sokáig a stabilitást helyezte előtérbe a támadások helyett.

- Végül a Puskás Akadémia ellen pontot szerzett a csapat. Arra hogy emlékszel?
- Különösen fontossá tette azt a mérkőzést a tény, hogy három vereséggel a hátunk mögött utaztunk Felcsútra. Ráadásul egy héten belül harmadszor léptünk pályára, és egy esetleges vereséggel nagyon eltávolodtunk volna az üldöző bolytól, és ránk jött volna a középmezőny alja. Ezért úgy érzem, értékes pontot szereztünk egy erős ellenféllel szemben, még ha nyerni is akartunk, és a hajrában akár meg is szerezhettünk volna a győztes gólt.

- Akik mindhárom találkozón a helyszínen szurkoltak, azok pontosan tudják, mit jelent egy héten belül háromszor idegenben játszani, de elmesélnéd a többieknek is?
- A belarusz válogatott a hazai meccseit is külföldön játssza, így számomra ismerős volt a helyzet, tavaly nyáron tíz nap alatt négy meccset játszottunk a Nemzetek Ligájában, és mindet idegenben. De ezt nem lehet megszokni. A kupameccs után ráadásul haza sem jöttünk annak érdekében, hogy ne a buszon töltsük az értékes időt, hanem kényelmesen tudjunk regenerálódni. Mintha edzőtáborba vonultunk volna, és a csapattársakkal együtt töltött hasznos idő szempontból tényleg olyan is volt. Azonban bármilyen jó a társaság, egy idő után azért jólesik egyedül lenni.

- Hogyhogy egyedül?
- A feleségem és a 14 hónapos fiam, Artem velem él Miskolcon, de a sűrű program miatt (a DVTK-t mindenki ismeri, majd a válogatottal jövünk Budapestre az Andorra elleni “hazai” meccsre, utána pedig Pristinába utazunk) alig látnám őket, így hazautaztak, és majd csak a téli szünetet követően jönnek, jövünk együtt vissza.

Bright Edomwonyi és Vladislav Klimovich próbálta veszélyeztetni fejjel a mezőkövesdi kaput (Fotó: Szabó Krisztián)

- Visszatérve a meccsekre, a legutóbbi fordulóban diósgyőri győzelem született a Mezőkövesd ellen és ismét kezdőként léptél pályára. Hogyan láttad belülről azt a találkozót?
- Ahogy a mérkőzés előtt is mondtam, a Puskás Akadémia elleni találkozóhoz hasonlóan amiatt vált kifejezetten fontossá a múlt szombati mérkőzés, mert előtte a megszerezhető 12 pontból csak egyet gyűjtöttünk be. A kövesdiek viszont a legutóbbi két bajnokijukat megnyerték, ami feltölthette őket önbizalommal, ugyanakkor még mindig a kieső zónában tanyáznak, ez pedig kellőképpen növeli a harci szellemet. 
És valóban kemény mérkőzés kerekedett belőle, ahol számunkra az eredmény volt a legfontosabb. Az első félidőben több problémánk is akadt, ezért az előny birtokában a szünetben némiképp módosított a játékunkon a mester. A második félidőben lemondtunk a szép játékról, a labdabirtoklásról, és kevesebb helyzetet is alakítottunk ki. Ennek megfelelően én is hátrébb húzódtam a megszokottnál, mintegy második védekező középpályásként játszottam a védelem előtt. A pályáról nézve nekem úgy tűnt, hogy jól működött ez a játék, jól zártuk a területeket, amit az is jelez, hogy az ellenfél leginkább csak távoli lövésekkel próbálkozott, aminek jó részét blokkoltuk. És persze az a legfontosabb, hogy kapott gól nélkül hoztuk le a találkozót, és a hajrában bebiztosítottuk a győzelmet.

- Belarusz (régi nevén Fehéroroszország) legnépszerűbb sportja a jégkorong, te mégis labdarúgó lettél. Hogyan?
- Édesapám nagyon szereti a focit, sokat játszottunk, mondhatni, ő volt az első edzőm. Ezt követően a BATE Borisov Minszkben működő akadémiájára vezetett az utam, majd szépen lépkedtem előre a második, és az első csapatba. Ott viszont csak két bajnokin játszottam, mert ekkoriban rendkívül erős volt a keret, kétszer egymás után a BL-csoportkörbe jutott a klub. Többször kölcsönadtak, ami jót tett a fejlődésemnek, így a Torpedo Zhodinóba már válogatott labdarúgóként, a Dinamo Minskbe pedig meghatározó játékosként igazoltam. 2022 elején határoztam el, hogy az ex-szovjet államokon kívül is kipróbálom magam, és Gyirmótra igazoltam, ahonnan egy félévet követően Ciprusra költöztem. Ennek köszönhetően ismertem a magyar bajnokságot, tudom mire számíthatok az ellenfelektől, és amikor felmerült a diósgyőri lehetőség, akkor egyből azt mondtam: vágjunk bele! A nyári edzőtáborban csatlakoztam a kerethez, és néhány nap alatt meggyőztem a szakmai stábot a leigazolásomról.

- Te vagy a DVTK első belarusz labdarúgója, és a mostanában egyre többen honfitársad érkezik az NB I.-be. Hogyan győznél meg egy újabb érdeklődőt?
- Magyarországon mindenhol nagyszerűek a körülmények, kiváló stadionokban játszanak a csapatok. Belaruszban is található néhány modern létesítmény, de a többiről nem is érdemes beszélni. Szenvedélyesek a szurkolók, akik közül kiemelkednek a diósgyőriek, ráadásul átlagban 7-8 ezer néző előtt játszunk hazai pályán. És erős a bajnokság, mind a 12 csapat jó játékerőt képvisel, ráadásul bárki legyőzhet bárkit, ahogy láttuk is a KTE győzelmét az FTC, vagy a Mezőkövesd sikerét a DVSC ellen.

- Hogyan jellemeznéd a saját feladatod a csapaton belül?
- Támadó középpályásként, amit manapság inkább 8-asnak neveznek, ki kell venni a részem a védekezésből és a támadásokból is. Éppen ezért sokkal gólerősebbnek kellene lennem, de bízom benne, a siófoki fejes megadta a kezdőlökést, és most már jönni fog szépen sorban a többi is. Viszont a támadásépítésben eddig is szerepet vállaltam, még ha az nem is olyan látványos. Merem remélni, hogy eddig is hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez, azért kaptam lehetőséget a szakmai stábtól. Egy új csapat épül Diósgyőrben, sok új játékos érkezett, akiknek meg kell érteniük egymást. Ahogy telik az idő, napról napra jobbak leszünk, és egyre inkább valódi csapattá kovácsolódunk. Mert ez lesz a DVTK igazi erőssége. Látható, hogy a házi góllövő listán sincs egy kiemelkedő támadó, hanem többen is betaláltak már, így az ellenfeleknek nem elég egy embert levenni a pályáról, ha meg akarják úszni kapott gól nélkül. De ugyanez igaz a játékunkra is, nem egy-két emberre épül, hanem a támadásban és védekezésben is megvan mindenkinek a személyre szabott szerepe.

- Nyolcszor kezdőként, háromszor pedig csereként lépett pályára az OTP Bank Ligában.
- Jól indult számomra az idény, folyamatosan kezdőként számított rám a stáb, de egy kisebb sérülés miatt kihagytam az MTK elleni meccset. Majd hiába utaztam el az összetartásra, a válogatottban betegség miatt nem álltam a szövetségi kapitány rendelkezésére. Mire ismét játékra jelentkeztem Diósgyőrben, a csapat sorra nyerte a meccseket. Ilyen a futball, ha bármilyen okból kimaradsz a kezdőcsapatból, és a helyeden játszó jó teljesítményt nyújt, akkor nem tehetsz mást, mint kivárod a sorodat, és közben még keményebben edzel, hogy élni tudj a lehetőséggel.

A Ferencváros ellen büntetőt harcolt ki a belarusz középpályás (Fotó: Szabó Krisztián)

- A Mezőkövesd elleni meccs előtt úgy fogalmaztál, hogy több pontot reméltél az első körben. A második körben viszont eddig négy pont került a konyhára. Ez már jobban tetszik?
- Már 20 pontunk van, ami nem rossz, de elégedettek sem lehetünk. Lépésről lépésre kell tovább haladnunk, hogy minél hamarabb összegyűjtsük azt a pontmennyiséget, amivel biztosítani tudjuk a jövő évi élvonalbeli tagságunkat, és akkor utána lehet újabb célokat kitűzni magunk elé.