Rakaczki Bence: Sok dicséretet kaptam

Rakaczki Bence (fotó: bp)

- Milyen volt az írásbeli érettségi?
- Jól alakultak az események, egyedül a magyart érzem úgy, hogy kicsit gyengébben sikerült. Hétfőn még nagyon izgultam, de ahogy teltek a napok, egyre jobban belejöttem és csütörtökön az angol előtt már csak az egészséges várakozás volt bennem.

- Mikor izgultál jobban, az érettségi vagy a hazai NB I.-es bemutatkozás előtt?
- Az érettségi előtt! Természetesen a meccs előtt is izgultam, de ahogy kijöttem a pályára és megláttam a szurkolókat, hallottam a biztató szavakat a nézőtérről és minden teher lement rólam. Az is igaz, Szentes Lázár nem hagyott sokat izgulni, mert csak a mérkőzés előtt közölte, hogy én leszek a kezdőkapus. Persze, hét közben is szóba került, hogy én védhetek vasárnap, de az még nem volt hivatalos.

- Hogyan sikerült túltenned magad azon, hogy életed első mérkőzésén, amikor kezdőként léptél pályára az NB I.-ben rögtön a mérkőzés elején kaptál egy gólt?
- Amikor a néhány perces Ligakupa-szereplést követően először védtem teljes mérkőzésen a DVTK felnőttcsapatában a Magyar Kupában, akkor rögtön a Győr elleni találkozó elején volt egy nagy bravúrom, ami megadta a lendületet az egész találkozóra. Most éppen fordítva történt, de sikerült túltenni magam rajta. Egész héten azt sulykolták belém a társak, hogy ne foglalkozzak vele, ha esetleg hibáznék, mert nincs olyan játékos, aki hiba nélkül hoz le 90 percet. Ez járt a fejemben és nem a kapott gólra, hanem a védésre koncentráltam. Meg is lett az eredménye, mert utána már sikerült megőriznem a kapumat és meg tudtuk fordítani a mérkőzés állását.

- Több nagy védésed is volt, melyiket tartod te a legnagyobbnak?
- Mindenképpen az első félidő végit, amikor egyedül vezette rám a labdát a Honvéd játékosa, de sikerült hárítanom a ziccert. Gyuri bácsi (Veréb György - a szerk.) mindig azt tanította, hogy ilyen szituációban próbáljak mindig a legvégsőkig kivárni, így is tettem. Szerencsére jó hosszú lábam van, elakadt benne a lövés. Hasonló elgondolás vezetett a második félidőben is, akkor sem mozdultam el, így sikerült védeni Délczeg újabb közeli lövését.

- Hogy érezted magad a pályán?
- Nagyon élveztem a mérkőzést! Nem is tudom szavakba önteni, milyen érzés ennyi ember előtt és ilyen hangulatú stadionban védeni. És amikor elkezdték a lelátók skandálni a nevem...! Az külön motivációt jelentett, hogy még jobb teljesítményt nyújtsak. A mérkőzést követően, amikor “körbepacsiztunk” a stadionban akkor is csupa biztató és dicsérő szót kaptam.

- Két NB I.-es mérkőzés áll a neved mellett a statisztikában. Gondolsz-e már a harmadikra?
- Nekem csak az a feladatom, hogy egész héten becsületesen dolgozzak és majd a mérkőzés előtt eldől, hogy ki áll a Haladás ellen a DVTK kapujában. De addig is történik még egy s más, mert hétfőn például pihenőnapunk volt, így jutott időm tanulni az informatika érettségire és a születésnapom megünneplésére is.