Csicsvári Milán (Fotó: Szabó Gábor)

- Milyen úton jutottál el az NB I.-ig?
- Sátoraljaújhelyen kezdtem focizni, majd az általános iskola befejezése után Újpesten nevelkedtem másfél évig. Amikor úgy éreztem, hogy váltanom kell, gyerekkori barátom, Balogh Alex (ő is bemutatkozott már a DVTK első csapatában a Ligakupában - a szerk.) segítségével felvettem a kapcsolatot a DVTK-val és 2013 elején visszatértem Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe. Az U17-es csapatba érkeztem, de Kriston István kérésére hamarosan az U19-es csapatban játszhattam, nagy sikerként könyvelte mindenki el, hogy a gyenge ősz után tavasszal benn tudtunk maradni az I. osztályban. Tavaly és idén pedig az U21-es csapatban szerepeltem. Minden szezon előtt rövidtávú célokat tűzök ki magam elé. Először azért küzdöttem, hogy kezdő legyek, majd stabil kezdő, idén pedig az lebegett a szemem előtt, hogy vezéregyéniségként tudjam győzelemre vezetni a társakat. Jó úton járok, amikor Mahalek Marcell sérülés miatt hiányzott, akkor a csapatkapitányi karszalagot is megkaptam már.

- Az NB I. ott lebegett már a szemed előtt, vagy olyan gyorsan történt minden, hogy erre nem maradt idő?
- Mindig célom volt, hogy bemutatkozzak az NB I.-ben, de mint közeli célt nem tűztem ki magam elé. Azonban tavasszal egyre gyakrabban edzettem az első csapattal, ami jó jel volt. Már az is nagy boldogsággal töltött el, hogy múlt héten életemben először kerettag lehettem, és hogy pályára is léptem, az leírhatatlan érzés. Szeretném ezt a közelmúltban elhunyt édesapám emlékének ajánlani!

- Négyes mezszámban játszol, van ennek valamilyen különleges oka?
- Sergio Ramos a kedvenc külföldi focistám, a magyarok közül pedig Kádár Tamás, akinek sokat láttam a játékát és rengeteget tanultam tőle a néhány közös edzésen. Amikor ezt a számot választottam, tisztában voltam vele, hogy ki után veszem fel a mezt és hogy nem nyújthatok rossz teljesítményt. Kádi sok szempontból úgy játszik, ahogy én szeretnék - irányítja a társakat, elszántan küzd a csapatért, középhátvédként sem csak rombol, hanem hátulról építkezik -  ezért esett nagyon jól, amikor a facebookon gratulált a bemutatkozásomhoz és zrikált kicsit a "számlopás" miatt. De én nem Kádár Tamás, hanem Csicsvári Milán szeretnék lenni.

- Nagy a különbség az utánpótlás és a felnőtt foci között?
- Mindössze egy negyedórát játszottam, de így is érezhető volt, mennyivel nagyobb az iram az NB I.-ben, mint az U21-es bajnokságban. Jobbhátvédként állított be Zoli bá’ (Vitelki Zoltán -  a szerk.), támadott a Dunaújváros - bár nekünk is volt lehetőségünk -, úgyhogy figyelni kellett.

- Ki szólt, hogy benne vagy a Dunaújváros elleni keretben?
- Nagyon örültem, amikor Zoli bá’ (Vitelki Zoltán - a szerk.) felhívott azzal, hogy pénteken az első csapattal edzek, és úgy készüljek, hogy utána utazok is Dunaújvárosba. Azt hiszem, hasonlóan boldog lennék akkor is, ha nem állok be, mert az csak a hab volt a tortán.

- Mit mondott Vitelki Zoltán, amikor pályára küldött?
- Azt kérte, hogy próbáljuk meg lassítani a Dunaújvárost, mert eléggé lendületbe jöttek. A feladatom az volt, hogy stabilan tartsam a jobb szélt, ne menjek el a támadásokkal, mint egy felfutó szélső. És már a beállásom előtt gratulált az első NB I.-es mérkőzésemhez. A mérkőzés után pedig sorra jöttek a csapattársak, Bene Ferenc utánpótlás szakmai igazgató és minden diósgyőri, aki ott volt Dunaújvárosban.

- Vitelki Zoltán és az elvárásai nem voltak ismeretlenek számodra. Megkönnyítette a dolgod?
- Egész szezonban azt játszottuk az U21-gyel, amit most az első csapattól is kér, persze más szinten, így könnyű volt beilleszkednem. De a stáb többi tagja, Pilu bá’ és Laci bá’ (Kriston István és Kiser László - a szerk.) is volt már edzőm, és természetesen Egri Attila erőnléti edzővel is dolgoztam már.

- Mit gondoltál, amikor azt láttad, Szalai Vilmos nem tudja folytatni a játékot?
- Már a bemelegítést is a csapattal kezdtem a cserék közül egyedüliként, mert Szalai Vilmos térdsérüléssel bajlódott és készen kellett állni, ha bármikor szükség van cserére. Arra viszont senki nem számított, hogy eltörik Vili orra, ezúton is jobbulást kívánok neki! Miután jelezték, hogy csere lesz, fizikailag és fejben is tökéletesen felkészülten léptem pályára.

- Lesz folytatás?
- Nagyon bízom benne, szeretnék vasárnap a Győr elleni keretnek is tagja lenni! Szalai Vilmos sérülése komoly, meg is kellett műteni, mielőbbi jobbulást kívánok neki! Fiatal vagyok, nem jár ki nekem automatikus az ő helye, azonban szeretnék újfent a keretben lenni és ha lehetőség adódik, akkor ismét minden tőlem telhetőt megteszek a csapat sikeréért.

- Nem csak a labdarúgó-pályafutásodban, hanem a civil életben is fontos napokat élsz meg.
- Most érettségizek a Miskolci Magister Gimnáziumban, az írásbelin már túl vagyok. Jól sikerült, készülök a szóbelire, hogy tudjak még javítani rajta. Jövőre sportszervező OKJ-s képzésre szeretnék járni és ezzel párhuzamosan alapfokú edzői képesítést szerezni. Bízom benne, hogy hosszú és eredményes pályafutásom lesz, utána azonban szeretnék edzősködni. Ilyen szemmel is figyelem Zoli bácsi munkáját.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!