Az elmúlt hetekben vált biztossá, hogy lesz diósgyőri indulója a világ harmadik legnagyobb sporteseményének - a nyári olimpia és a labdarúgó világbajnokság után - a szabadtéri atlétikai világbajnokságnak Tóth Anna személyében. Atlétánk korábban sajtótájékoztatón beszélt a Budapestig vezető útjáról, most pedig a kezdeti éveiről kérdeztük.

- Kazincbarcikán születtem és ott jártam sporttagozatos általános iskolába, így már kis koromban megszerettem a mozgást - kezdte piros-fehér sportolónk. - Amire második osztályos lettem rengeteg sportágat kipróbáltam a floorballtól, kezdve a röplabdán át a fociig, de mégis az atlétikát éreztem magamhoz a legközelebb. Egyébként nem azért választottam ezt a sportágat, mert ebben voltam a legjobb, hanem mert tényleg nagyon szerettem csinálni, egy edzésről sem hiányoztam. Vékony, alacsony kislányként viszont, szinte biztos, hogy nem ez illet hozzám a legjobban, ám az idő később igazolt (nevet - a szerk.)

Tóth Annával legelőször Barna Imre testnevelőtanára, majd nevelőedzője Tóthné Szepesi Éva foglalkozott, ami után 13 éves korában még ígéretes magasugróként került be Miskolcra Tigyi József csoportjába, hogy aztán kiváló edzőpartnerek mellett világbajnoki gátfutóvá váljon.

- Hatodik osztályos koromban még magasugróként kerültem be Miskolcra. Az első edzésem nagyon élénken megmaradt bennem, mert kétszer olyan hosszú volt, mint a korábbiak és annyira elfáradtam, hogy utána egyből el is aludtam. A szüleim és a családom egyébként nagyon sokat segítettek ennek az időszaknak az elején. Az iskola után egyből a pályára vittek az unokatestvéremmel együtt autóval, ott edzettünk este fél nyolcig, majd indultunk haza tanulni, és másnap kezdődött újra. Ami pedig az első gátas edzést illeti, az is élénken él bennem. Már az első pillanattól tetszett és alig vártam, hogy újra csinálhassam. A vagányság, a bátorság és a ritmusérzék fogott meg benne és az volt a furcsa, hogy sokkal jobban élveztem már, mint a magasugrást.

Ezt követően nem kellett sokat várni első gátfutó versenyére Tóth Annának, aki 14 éves korában Nyíregyházán térdelhetett először rajtgépbe, ám a második epizód sokáig képbe sem kerülhetett az első látásra szerelem történetükben.

- Az első gátfutó versenyemen elestem és nem értem célba. Utána az edzőm és körülöttem mindenki azt mondta, hogy ez nem nekem való, nem hiányzik, hogy még jobban összetörjem magam. Ami így is volt egészen fél évig, az újonc magyar bajnokságig, amikor is nem sikerült jól a magasugrásom, ezért minden áron el akartam indulni másnap gátfutásban. Nyaggattam az edzőmet és mindenkit, akik korábban azt mondták, hogy hagyjuk ezt, és végül beadták a derekukat. Elindulhattam és sikerült bronzérmet nyernem, ami egyben az első dobogós helyezésem volt országos bajnokságon. Nekem az első esés után sem változott meg a hozzáállásom, továbbra is nagyon szerettem gátazni. Minden edzést imádtam és imádok is a mai napig legalább úgy, mint amikor elkezdtem. A gátfutáshoz, ami a belső jellemzőket illeti, önbizalom, bátorság és vagányság kell, ez a három legfontosabb. Az első rosszul sikerült versenyem után nem ijedtség és félelem volt bennem, hanem az, hogy újra bizonyítani akarok. Egy hiba után természetesen rágódóm, de amikor újra rajtgépbe állok már teljesen tiszta fejjel versenyzek. Akármennyire rossz elesni kellenek ezek a kudarcok ahhoz, hogy tanulni tudjak belőlük és legközelebb még gyorsabb legyek.

A XIX. Szabadtéri Atlétikai Világbajnokság 100 méteres női gátfutó számait augusztus 22-én 18:40-kor rendezik majd a Nemzeti Atlétikai Központban. A versenyt az M4 Sport közvetíti a televízióban és honlapján.

Képek: Pesti János, European Athletics